Nem messze a falutól, a Retkes árokban megkövült csigakövületek ezreit lehet összegyűjteni, s az Olt folyót követő erősdi löszfalak puha anyagába ritka madarak, gyurgyalagok, vájnak odúkat. A teraszfennsík tetején, a Csókáson, május derekán, lilás-rózsaszín bokorcsoportokat alkot a mediterrán elemként emlegetett illatos törpemandula (Amygdalus nana). Gótikus elemeket őriz a helybeli református templom. Szentélyében XV. századi falfestmények maradtak fenn. Egyik virágos reneszánsz faragott kőemléke 1602-ből való. Innen származik a neves Jancsó-familia. Ennek volt tagja dr. Jancsó Miklós (1868-1930), a malária kiváló szakembere.
Árapatakhoz kötődik az 1849-es háromszéki önvédelmi harc egyik jelentős eseménye, ugyanis itt írták alá január 3-án a nevezetes, de kevés ideig tartó ún. Árapataki békeszerződést. Ennek előírásait az osztrák fél nem tartotta be, feldúlta a falut, az eseményekben vezető szerepet viselő Béldi család házait, s így a háromszéki hadvezetőség – Kézdimartonfalván - elhatározta a fegyveres harc folytatását.
Erősd
A Baróti-hegység déli előterében, Árapataktól délre fekvő falu. Tőle nyugatra, az Olt bal partján terülnek el a barcasági falvak. A Kerek—Csókás lapostetőn volt a Csókás vára. A hagyomány szerint ennek köveiből épült a 17. században a református templom, melynek mennyezetét festett növénydíszes kazetták díszítik. Az 1903-ban épült, régi ortodox templom helyére 1958-ban újat építettek.
Erősd a régészek körében a határában feltárt Tyiszk-hegyi őskori telepnek köszönhetően vált ismertté. A telep egyik részét 1907 és 1925 között dr. László Ferenc, a Székely Nemzeti Múzeum régésze tárta fel, majd 1968 és 1985 között a múzeum munkatársai folytatták a kutatásokat. E leletek fontosságát bizonyítja, hogy a régészeti szakirodalomban Erősd lett a névadója annak a festett kerámiás műveltségnek, amelyet Erdély délkeleti részén itt találtak meg legkorábban.
Hete